A nagy helyzet az, hogy ez a hét a minibabáé. Az a csöppség rettenetesen aranyos. Mindig is tudtam, hogy a kisbabák cukik, de ez nem ér, hogy ennyire. A fél család Urlaubon van, így nekem egy kevés itthoni dolgom van, a kurzus, és kicsit több idő a a pici babócával. Mellesleg a finn nyelvet gyakorolom hébehóba, jó nehéz szavaik is vannak, és egyáltalán nem hasonlít a magyarra, de roppant vicces: Me kaikki asumme keltainen sukellusvenessa. (ez valóban nem fér bele, szóval jobb ha maradtok a tréfafinnél, löhen tökhen lökke pökke tökk-nél =))

Csináltam aranygaluskát, meg kalácsot, de már megint sok lett... Nem hiszem el, de hát én anyai ágról tanultam főzni. Aminek alapelve, hogy tanulj meg a határok nélkül főzni. (Ez itt az osztrák részről nem biztos, hogy menne.) És valaki - nem mondom meg ki - azt mondta, mikor szóba került egyszer a majonéz, hogy azt meg minek csináljátok, azt lehet kapni a boltban is. (Mondjuk úgy, hogy akkor nagyon csúnyán néztem rá.)

Ma reggel pedig misére menet láttam a leheletemet, miközben a szemembe sütött a nap. Csípős iskolás reggel volt. Egészen olyan, mint mikor még gimibe mentem otthonról, csak otthon soha nem sütött nap a szemembe. De nagyon szép vasárnap volt. Napsütéses délelőtt sétáltam ma el az orosz nagykövetség előtt. Nagyon csinos kis épületegyüttes, hatalmas telekkel. Ennek a követségnek van az összes közül a legnagyobb területe. Nyilván mivel ez a legnagyobb szomszédos országuk, bár szegény finnek, ők sem csípik a nagy, keleti szomszédjukat. A kurzuson sem a három orosz a legszimpatikusabb, a pasasról még azt is simán elhinném, hogy valami maffia tagja, a hölgyek kicsit jobb megjelenésűek. Tehát nem kopasz, ötvenes éveit taposó egyének susogós melegítőben, mint "egyesek", hanem festett, ötvenes éveit taposó egyének GUCCSI-ban. Hangsúlyozom, nem véletlen írtam GUCCSI-nak. =)

Amúgy az esték egyre hamarabb köszöntenek be, és a jövő hétre borús időt mondanak, szóval itt van az ősz, itt van újra, és a fényes nap is immár elnyugodott.