Csönd van, béke és nyugalom. Megsütöttem a magam dolgát ("mert mindenki a saját sorsának a pogácsa"), elintéztem a magam dolgát ("mert dolgozni csak szépen, ahogy a csillag megy az égen..."), és csönd van. Alakul az időjárás, mert a júniusi kánikula ide is elért, majdnem 14 fok van és még a nap is süt. Szinte már-már kellemetlen ez a meleg nyári időjárás, mondta Kurt egyik finn kollégája. Ezt a fajta éghajlatot én nem nevezem nyárnak, de hát én nem is vagyok finn. (ergo nekem a 80 fok a szaunában nem kevés...)

Valóban csend van, semmi skála, vagy etűd nem hangzik fel az emeletre, csak csönd van. Nagyon vicces, hogy hiányolom a rádiót, mert itt azt nem hallgatnak, pedig nálunk ez olyan alapfunkció otthon, hogy szól a Kossuth-rádió. De mondjuk vicces is lenne naphosszat Väinämöjnen hangján a híreket hallgatni, az esti híradó úgyis bőven elég. 

Ez egy rövid egy napos különkiadás volt csendfalváról. Újra visszatért a rendes kerékvágás vonás vágás vonás vágás vonás...