Na nem azt mondom, hogy változatlan, de sok dolog nem történt az elmúlt időben. A kis hercegek nőnek, és végre nem betegek, szeretik, ha megtömik a bendőjüket valami finomsággal (bírják a főztömet, ami igazán jólesik), tanítom őket a magyar hülyeségeimre, és érdekes módon erre is vevők, ami szintén megnyugtató. Parancsolgatnak nekem és én ugrálok is nekik mint a katonatiszt (kicsit papucs vagyok mi?), na de én vagyok az egyetlen, aki tudja mi az a háom (igen tanulunk magyarul tízig számolni, és már egészen jól megy), és értem az olyan kódokat, mint a díítáj (Griesbrei). Mellesleg a rendkívül pedáns, majdnem két éves kisfiú tegnap még a mosogatógépet is segített kirámolni, az összes rendrakás-takarítás rajongó osztrák nagymamája boldog lehet. 

Ja egy izgalmas esemény is volt a közelmúltban. Nevezetten a Vappu. Ez otthon a munka ünnepe névre hallgató esemény, itt elvileg a diákok ünnepe, én inkább azt mondanám finnekmegőrülnekisznakéspiknikeznekhatörikhaszakad ünnep. Ilyenkor a Finnországban érettségizők kapnak egy matrózsapkát, amit aztán megőriznek, és mindenki ebben a sapkában jár ezen a napon(a 92 éves öreg bácsika is és a frissen érettségizettek is). Aztán április 30-án - fogalmam sincs milyen indíttatásból - megmossák a kikötő melletti szökőkút nőalakját (négy fóka között egy pucér néni, a gyengébbek kedvéért), ettől nagyon boldoggá és nagyon szomjassá válnak, így aztán isznak, sőt vedelnek, de legalább jólesik nekik. Majd másnap vert haduk csonthalmain, Helsinki egyik legnagyobb parkjába kimennek és ott idillien piknikeznek egyet. Idén szerencséjük volt, mert jó idő volt, majdnem 15 fok, de mesélték kedves vendéglátóim, hogy azon kívül, hogy ilyenkor lehet a legtöbb részeget számolni az utcákon, de a finnek ezt a pikniket semmi esetben nem hagyják ki, még akkor sem, ha esik, vagy szakad az eső, avagy a hó. No comment.