"Én pedig annak a királyfiúnak két aranyhajú gyermeket szülnék!" 

Ez az egyik első mondata egy magyar népmesének, amit azért szeretek különösen, mert a történet szerint a lány még nem is ismeri a királyfit, de egy hatalmas ajándékot szeretne neki adni. Azt hiszem én is így vagyok ezzel, hogy ugyan még nem ismerem a királyfit, de temérdek dolog, történet, ajándék van, amit szeretnék neki adni. 

Körbevezetném őt Helsinkiben, Budapesten és Gmundenben, meg még sok sok helyen, ahol annyi szép és jó dolog ért. Megmutatnám milyen szép a napsütéses ősz a Kaivopuisto-n, milyen jó íze van a sült lazacnak, milyen kedves emberek akik befogadtak itt, és milyen csodálatos emberek között élek otthon. Milyen sok szép dologgal találkoztam egész idáig égen földön, hegyen völgyön át. De addig is teszem a dolgom.

Ami most éppen az, hogy vigyázok a törpékre, akik ugyan néha kicsit rendetlenek, de azért nagyon helyesek még mindig. Szerdánként mindig ketten vannak, és ilyenkor a nagymamájukkal együtt szoktam rájuk vigyázni és ebédet főzni. Ilyenkor megismerem a "nagymama titkos" hozzávalóit! Figyelem gasztro-részleg következik!

Nagyon nagyon szeretem a lazacot, főleg ezzel a kapribogyós varázsszósszal, és most már tudom, hogyan csináljam, úgyhogy ha valaki elég tehetősnek érzi magát, hogy kipróbálja otthon, íme itt találhatók a szupertitkos részletek:

Lazac kapribogyós mártással

Hozzávalók:

a halhoz:

• 1/2 kg lazacfilé
• vaj
• só, bors, citromlé 

a mártáshoz

• 1 doboz tejföl (kermaviili: ez valahol a tejföl és a kefir között van)
• 3 tk apróra vágott kapribogyó
• 1/4 apróra vágott vöröshagyma
• 1 1/2 ek balzsamecet
• esetleg citromlé
• só, bors

Elkészítés:

A halat megmossuk, majd citromlevet, vajszeleteket sót és borsot teszünk rá, majd lefedve (lehet sütőzacskóban) 40 percig 180-200 fokon sütjük. A mártáshoz a hozzávalókat pedig egy tálban összekeverjük. Itt mindig egyszerű főtt krumplit szoktak főzni mellé, de igazából krumplipürével, sült krumplival, rizzsel vagy csak salátával, vagy pirítós kenyérrel is nagyon finom! A kisfiúk is szívesen eszik, de a fehér izé (szósz) nélkül. =)

Atillával meg a múltkor korvapuusti-t készítettünk közösen, ami egyébként teljesen olyan mint a felállított fahéjas csiga. Igaz, hogy mi kakaós töltelékkel csináltuk. Az étel neve egyébként nyaklevest jelent, és fogalmam sincs, hogy honnan kapta ezt a megtisztelő elnevezést. Mindenesetre a mienk nagyon jól sikerült. Az indok az volt, hogy a szomszéd nénik jöttek vendégségbe, és mi sütöttünk kakaós "nyaklevest", legalábbis próbáltunk, mert a kis álló csigák megmakacsolták magukat és tüntetőleg kakaós csigává feküdték magukat. De az illata csodás lett és a nénik sorban állak érte hazamenetkor, hogy "hagy vigyek haza egy kis kostolót a férjemnek/lányomnak/fiamnak..."

Így aztán van itt lehetőség fejleszteni a főzőtudományom, szerdánként a nagymama titkaival bővítem a receptkönyvet. Ilyenkor ebéd után a srácok általában kérik, vagyis dúdolják, hogy hadd nézzenek magyar népmeséket. Ez a mondat hangzik el ekkor: Lehet nézni hm hm hhmmhm hm.... =Saanko hm hm hhmmhm hm.... ?