Ami a finn nyelvből megmaradt vagy megtetszett.
Amire a cím utal, ez volt a leggyakrabban elhangzott szófordulat, ha kérdeztünk valamit a kurzuson. Zseniális tehetséggel éreztünk rá a kivételekre, amelyek mindig csak egy kevéssé voltak különlegesek, csak egy csöppet lógtak ki a sorból, az aktuális szabályból. A végén már előre tudtuk, hogy ha kérdés jön, akkor 83,4% az esély rá, hogy a válasz így kezdődik: No... no se on vähän spesiaalinen...

De azért tényleg, nagyszerű volt, szerettem a kurzusokat, izgalmas volt tanulni, szerettem összehasonlítani a saját vagy a már tanult nyelvekkel, ízlelgettem a szavakat, tanulmányoztam a nyelvtant, a nehézségeket, a furcsaságokat. Nagyon szupi volt. Ma megírtam a harmadik vizsgát is. Hogy milyen lett, az majd kiderül. 

Na de gyűjtöttem kedvenc szavakat és most íme itt a lista:

5. helyen áll: tarjoilija (jelentése: pincér)
Aki ki tudja ejteni, az kap enni, és megkaphatja a számlát, illetve reklamálhat. A többiek éhen maradnak!

4. a nagyszerű hääyöaie (jelentése: tervbe vett nászéjszaka, a nászéjszaka szándéka)
A kettőshangzók miatt csöppet megorroltam a finnekre, mert emiatt sokkal nehezebben megy a szótagolás. Na de ezt aki szótagolni tudja!!! Hát megemelem a kalapom!

3. a sytytysneste (jelentése: gyújtóanyag, gyújtófolyadék)
Egyszerűen mondd ki, és élvezd, ahogy rád tör a nevetés.

2. helyezett az ötökkä (jelentése: féreg, rovar)
Egyekke, kettőkke, háromkka, négyekke.... ötökkä =)

1. és számomra utolérhetetlen: sateenvarjo (jelentése: esernyő)
Ezt nem magyarázom, ezt szeretem. Mert itt repül a szatén varjú!

Tehát a konklúzió:

Nyelvkurzus: 180€, tankönyv: 40€, oda és visszaút metróval: 2€, egy új nyelv és új barátok ismerete: felbecsülhetetlen. Minden másra ott a ... =)