Olimpia van. Na nem itt, hanem Londonban. Na nem mint ha itt nem lett volna. Mert igen is volt, méghozzá kerek ötven évvel ezelőtt. De azért ez az embert, mármint a sport, a verseny, a szurkolás igencsak érinti. Én személy szerint éjszaka követem az eseményeket, csak hogy tudjam, hogy ki, mikor, merre, meddig, milyen érmet, mennyi idő alatt, rekorddal vagy anélkül hogyan szerzett el, meg, össze, ide, oda, szét, vissza, át... Na nem azért mert valamiféle éjszakai lényként szeretek kísérteni az éjjel, hanem csak azért, mert délelőttönként tanulgatom a nyelvet, délutántól éjszakáig meg a nagyobbik törpikével vagyok.

Az előbbiről csak röviden annyit, hogy egyelőre nagyon megy, még soha ilyen szép házi feladatokat nem csináltam, és még soha ilyen sokan nem voltunk magyarok egy kurzuson. (Mert most hárman vagyunk magyar lányok, mi vagyunk a legtöbben egy nemzetből, na jó az oroszok is hárman vannak =), de ez nem számít.)

Az utóbbiról pedig csak röviden annyit, hogy én vagyok a "Szüleit hiányoló gyerekek megnyugtatása és elaltatása" sportág első számú győztese, a sportág, még nem olimpiai szám egyelőre, csak a múlt héten született meg hivatalosan, de azóta is szorgosan gyakorlom, valamint további életén és karrierjén még dolgozom. Egy másik kedves sport a busz után futás babakocsival. Erről egyszer már télen regéltem, de most új dimenzióban jelentünk meg. Ugyanis a mai kis vásárlásunk után, ami igazán kedvelt program, mert lehet sokat számolni (edgy, 'tő, hámun, nédgy, öüt, hat, héét, áák, 'enc, tisz; már csak a nyolcast kell korrigálni, az még mindig csak németül megy...), almát, mozarellát, sajtot, minden félét vásárolni, de a lényeg a számoláson van. Ugyanis nem csak sorolni megy már, hanem a kis zseni felismeri is őket,mármint a buszok számait. Mindig az utolsó számjegyet nézi, majd rámutat és hangosan kiabálja. Ez akkor a legviccesebb, amikor a boltból futunk a 83-as busz után, és Atilla a babkocsiból előre mutatva megállás nélkül ezt üvölti, fülig érő szájjal: Hszia hámun! Hszia hámun! (Értsd: Szia három!)

A finnek meg csak néznek. Szerintem állati jó olimpiai szám lenne, természetesen csak párosban, vagy csapatban működik, egy kellően okos kétéves elengedhetetlenül fontos része a teamnek, és a gyorsaságát és a külalakját is pontoznám a produkciónak. És a finnek továbbra is csak néznének.