Kacifántos utakon, a fél várost körbebuszozva, de csak elértem a mester házába. Mert ha már északon vagyok be kell kukkantani egy olyan pasas házába, ami után már értem, hogy a finnek honnan örökölték a "praktikusság a hétköznapokban" mottójukat. Minden rettenetesen célszerű, minden kis mozzanata, részlete a háznak, a szobáknak valami célt, funkciót tölt be. A legutolsó egérlyuknak is valami másod vagy harmadfunkciója is van, mondjuk, hogy oda lehet elrakni a macska játékgombolyagját, vagy egyszerűen úgy van kialakítva hogy két egymásra pakolt légycsapó éppen elfér benne.

És hogy hogy tudott ilyen lehetetlen helyre költözni a művész úr. A helymegválasztás nem rossz, Helsinkinek jelenleg félreeső részén van, akkor messze volt a központtól, nem is tartozott Helsinkihez, és közel van a tengerhez, a kilátás egykor remek lehetett, de mind a művészt, mind a kilátást elvitte a víz, a hullám, a cunami. (aki nem tudná aalto finnül hullámot jelent =) ) Én viszont odasodródtam, és ha már ott voltam megörökítődtem, egy abszolút szögletes fürdőszoba tükrében.