Я к вам пишу - Ja k vam pisu

2014.09.15. 22:14

Igen én írok Önnek, Nyájas Olvasó,

Mert rég nem osztottam meg létem s ténykedésem,

Melyek a becses Finn Nagyhercegség területén

esetek meg jómagammal -------------------------------

Ha hiányolod, hogy miért nincs rím a sorom végén,

S miért öntöm gondolatim inkább prózába?

Az biz' Ön miatt van, mert láttam magát az Ooppera-ba'.

Puskin is Csajkovszkij is és Cranko is fantasztikus, legalábbis nekem csodálatos élmény volt az Anyegint látni. Noha a balettosok bokáit elnézve, az én lábam fájt. Bár ez érthető, hisz az még gyógyulófélben lévén, nem szeret annyira busz után futni, viszont, ha elkéstem volna, nem láttam volna. Úgyhogy megérte...

Miután visszaemlékeztem középiskolai kötelező olvasmány élményeimre, azon gondolkodám, hogy mit fognak táncolni 3 felvonáson keresztül, mikor az egész könyvben Anyegin lelkivilágát lehet végigkövetni. De aztán lassan ráébredtem, hogy egész sok minden történik Mr Byron-i Spleen-nel, Tányával, Lenszkijjel és a többiekkel.

A másik csodálatos felfedezésem az volt, hogy a balettmozdulatok - amiről általában az embernek a kecsesség, a báj, a kellem jut eszébe - a megfelelő szögből egészen robotszerűen, mereven hatnak. Gondolom, akkor ez fordítva is igaz lehet. Úgyhogy édesapám! Erre van a balettiskola! Fel van véve!

Itt belekukkanthattok, hogy milyen jó volt ez.

Kulturális műveltségemet aztán továbbfejlesztettem, ugyanis két egymás utáni szombaton láttam a Figaro házasságát is. Az első alkalom családi program volt, és a négy éves kis srác végigülte csendben a kétszer másfél órát. Én eredetileg hazajöttem volna vele az első felvonás után, de ő maradni akart. Ugyan szinte mindig szívesen hallgatom Mozart muzsikáját, de "sajnos"az első előadás után a méltóságos úrfi Figaro rajongó lett. Nagyon szereti a nyitányt és, a kedvencek között van az elején lévő ding ding-dong dong, alias "pukiduett" is, a győztes azonban az egész operában lévő két kórus közül az első. Összesen egy perc hosszú, de én az elmúlt hetekben napi kétszázszor hallottam. Hát ez legyen a legnagyobb bajom.

Arról már azt hiszem egyszer beszámoltam, hogy mennyire vonzódik a kisfiú a számok iránt... Hát igen, ez azóta nem változott. A szülei eleinte azt gondolták, hogy majd iskolakezdésre tud tízig számolni, ehelyett három nyelven ismeri a számokat minimum kétezerig, egy kis összeadás is megy már - rettentően fog unatkozni majd az iskolában. Így nem meglepő, hogy szereti nézni a lottósorsolást. Az viszont annál inkább, hogy mindezt francia, horvát és szlovén nyelven is... Ami meg számomra volt igazán sokkoló, hogy miért van fenn a neten ennyi lottóvideó. Amúgy állati vicces, ott ül a számítógép előtt és tágra nyílt tekintettel figyeli a 2007 október 16-i belga lottósorsolást és amikor meglátja, hogy a joker első száma 2, akkor együtt mondja a bemondósráccal, hogy "lö dö".Majd sorban: " lö dö lö troá lö szenk lö dö lö szisz". Én meg alig bírom visszatartani a nevetést. A horvát még nem megy ilyen jól, de gyakorolunk...

Most, hogy érintettem a humán (zeneművészet) és a reál (számtan) tárgyakat, áttérnék a természettudomány és testnevelés ötvözésére. Ugyanis itt északon meglepően jó idő van, az az érzésem, hogy szinte tavasz. Úgyhogy vasárnap kiruccantunk a Pilvijärvihez (Felhő tó) Sipoo mellé. (Ha esetleg valaki arra vetemedne, hogy megkeresse térképen, e hely nagyjából 20 percnyi autóútra esik Helsinkitől.) Itt három gyönyörű tó van egymástól nem messze, de mi csak az egyiket sétáltuk körbe, a helyi KÉK jelzés mentén.Az idő csodás volt, a hely fantasztikus, a társaság remek. Időnként persze összeakadtunk mindenféle helyiekkel, akik furcsa gyilkos hobbijuknak hódoltak - a finnek mániája, hogy kijárnak gombászni az erdőbe, oszt hazaviszik, megeszik... - de ez kicsit sem zavart. Amíg nem nekem kell az általuk begyűjtött termést elfogyasztani.