Valami porbléma akadt, így a mondataim némi bővüléssel mostan jönnek.

Sok érdekes kérdés felvetődik errefelé, hogy vajon miért hagy valaki a semmi közepén egy buszparkolóban egy üres babakocsit, hogy miért nincs vizes-hóban-kis-kerekű-babakocsitoló-buszelérő verseny, hogy vajon mi értelme van a bölcsész diploma utáni sóvárgásnak, ha szobafestő mázolóként már simán elhelyezkedhetnék, hogy mennyi idő összeszedni és megcsinálni egy málnás sajttortát, és hogy van e porszívózási rekord, és ha igen, akkor hogyan mérik és ki a csúcstartó?

Szóval biztos a falmosó vegyszer furcsa erős illatának a mellékhatása, hogy ilyen és hasonló gondolatok jutnak eszembe. Na de a felső szint felújításához nagyban hozzájárultam, és igen nagyon szép csilivili, hiperfehér, már már steril szobák lesznek, ha kész lesznek. Na majd meglássuk.

Na de a múltkor azon kaptam magam, hogy ülök az ablaknál, a kandalló előtt a karosszékben, lábam a zsámolyon. Az ablakon kitekintve mindent sűrű hó fed, csendes és nyugodt minden, az ablak alatt egy babakocsiban édesdeden alszik egy kis csöppség. Én bent kezemben horgolótűvel, gombolyag a lábam mellett, macska pedig kicsit arrébb dorombol a sarokban. Szóval ami igaz, ültem az ablaknál, egy sima konyhai széken, a lábam egy másik ilyenen, kandalló van, de tüzet még nem láttam benne, és köztünk volt még egy szekrény, egy kanapé, szóval vagy öt méter. Sűrű hó van, meg sűrű hóesés is, a gyerek nem is látszik a babakocsiban, annyira be van takarva. A horgolótű igaz, de macska hál' Istennek nincs bent. (Milyen durva nehezítés lenne már takarítás szempontjából.) Ez az egyik, amitől már nagymamának éreztem magam. Utána ezt erősítette, hogy nekem már simán megy, hogy egyszerre főzzek és vigyázzak a gyerekre, míg a szülők dolgoznak, sőt akár kiteregetek, és kipakolom a mosogatógépet is, és a gyerek eközben csak egyszer kap hisztirohamot - mert nem engedtem kivinni a konyhából az edényeket (mert ez szabály). De ez is csak 2 percig tart. És a legnagyobb elégtétel, hogy utána amit főztem, azt nemcsak hogy megeszi, hanem repetázik is belőle.Olyan jó érzés, de már szinte mami vagyok.

Most amúgy lazaság van, mert hiihtoloma (síszünet) van, ezért sokkal többet kell itthon tevékenykedni, mert parkettafelújítás van. A sífutó élményeimet lassan szépen mindenkinek elmondtam. A lényeg, kipróbáltam a finnek nemzeti  sportját. Autodidakta tanulmányokat folytattam, és még folytatok. A TV-ből tanultam meg sífutni, ezt a finnek is - már akik láttak - észrevették, és jót mulattak rajta. Hahahaha tudom, hogy kell mimikát varázsolni az arcukra!!!!