Tehát, nem aszerint haladok, amit a hirdetésben felsoroltam, de mindennek a végére járunk. A múlt péntekkel kezdeném, amikor is kicsit hamarabb, olyan este nyolc óra körül elhagytam tammisaloi kis házikót, benne a boldog kis családdal, mindenki otthon volt, és egyelőre nem sok munkával, így azt mondták hamarabb hazamehetek. Én a sűrűn szakadó hópelyhek között recsegve tapostam a havat a buszmegállóig, majd a busszal a metró felé vettem az irányt. Meg is érkeztem szerencsésen röpke 5 perc alatt, csakhogy kiszállani már nem volt oly egyszerű, mivel az ajtót eltorlaszolták az előző buszról leszállt, hazafele tartó egyenruhások, kiskatonák. Voltak vagy harmincan, és csak lassan jutottak befelé a metróvágányok felé. Na de lassan mégis ők is, én is bejutottunk. Csöndben álltam, és néztem ahogy a centrum fele érkező szerelvény megérkezik, és ők felszabadult örömmel szállnak be, mennek szabadságra. Az ajtók bezárultak hangos pittyegéssel, a mozgólépcső a háttérben bágyadtan kattogta valamelyik valcer taktusait... umcacca...umcacca... Én pedig elővettem kis, koszos, fehér zsebkendőmet, hogy búcsút intsek nekik, de a mozdulat közben meggondoltam magam, és inkább kifújtam majdnem elcsöppenő orromat. =)

 

Ha már a katonaságnál vagyunk azt elmesélem, hogy a finneknél van még sorkatonaság, amit elvileg 9, de a gyengeelméjűeknek csak 6 hónapig kell teljesíteniük érettségi (na jó gimnázium) vagy egyetem elvégzése után. Na és hát az egyik ilyen laktanya nincs messze Herttoniemitől (metrómegálló, általam sokat használt), Santa Haminának hívom, de nem tudom pontosan mi a neve, de így hangzik. Emiatt aztán sok gyakorlatozó, harckocsivezető, katonákat szállító katonákkal szoktunk találkozni, mikor Atillával estefelé sétálunk ovi után. Szóval náluk még létezik a férfiak ilyetén nevelése, harcra kiképezése.

 

Régen is volt nekik hadseregük, és ennek a hadseregnek egyszer régen egy svéd alak tervezett egy erődöt Helsinki védelmére egy szigetcsoportocskára. (Hisz akkor még svéd uralom alatt volt ez a terület.) A hely neve SuomenLinna. (ejtsd: szuomenlinna) Építettek rá egy nagyon korszerű erődítményt, amit végül soha nem használtak, pedig megtehették volna, de amikor ez az idő eljött olyan gyáva volt a helybéliek parancsnoka, hogy első szóra egy városi palotára elcserélte az oroszokkal. A lényeg, hogy jelenleg laknak is itt, van neki saját boltja, iskolája, és ha minden igaz még börtön is van rajta. A turistáknak és normális embereknek csak hajóval megközelíthető, de van egy titkos alagút a tenger alatt, amit használni csak mentő és rendőr és tűzoltó használhat, bár az nem oly fontos, mert saját tűzoltóságuk is van, ha minden igaz. (amúgy ez nem olyan titkos alagút, de sokkal viccesebben hangzik, és mellesleg én nem is láttam, szóval ki tudhassa) Na de a lényeg, hogy a szigetek közt van még olyan, amit a hadsereg használ. Többek között övék a világ legnagyobb szaunája. Vagy 70 ember fél bele egyszerre, és fával fűtik rendesen. Szóval a katonaság használja, és biztos forrásból tudom, hogy tényleg használják, és hogy tényleg baromi nagy. Mellesleg, mikor ezt a szigeti túrát tettem helyi idegenvezetőmmel, akkor az egyik szigetcsúcsot körül is sétáltuk baromi nagy szélben-hóban, de megérte, mert megláthattam a tradicionális svéd belépőt, a Királykaput. Azt a kis 1,80x1,50 m kis nyílás aranyos kis félköríves lépcsővel előtte. Fantasztikus, nem tudom elképzelni, milyen egy impozáns, svéd királyi érkezés. Én barokkhoz vagyok szokva.

 

Van még egy említeni valóm a szigetekhez kapcsolódva. Ezek a szigetecskék tényleg nem nagyok, de ami még ennél is kisebb a köztük lévő távolság, de ez még semmi. A hihetetlen az, hogy itt haladnak el a Stokholmba és a Tallinba tartó hatalmas utasszállító hajók. Félelmetes. Itt kell megosztanom a kedves közönséggel, a második legrespektáltabb állás Helsinkiben a kikötői öböl és suomenlinnai szoros közötti kapitánykodás. Ugyanis itt olyan szűk a hely, hogy a hajó alig fér el. Ez pedig úgy működik, hogy mikor egy ilyen nagy hajó ehhez a kritikus részhez ér, akkor melléúszik egy kishajó, abból a nagy hajó oldalában külön emiatt épített ajtón át (a falra hányt ajtó problémáját nem feszegetem) bemegy a "szoros-respekt" kapitány, aki úgy ismeri itt a tenger fenekét, mint a saját tenyerét, aztán átviszi a nagy hajót, a ki szoroson. Majd a kritikus rész után újból távozik, mint aki jól végezte dolgát.

 

Ja és miért jár a legnagyobb riszpekt? Helsinkinek is van vidámparkja, melynek legöregebb része egy hullámvasút. Szép faépítésű, valami olyan mint a pesti. A lényeg, hogy aki ezeken a síneken a menetrend szerinti járatokon a Fékező lehet, az előtt egész Helsinki megemeli a nemlétező kalapját.

 

És végül, mostanában a legtöbbet az izgatja a fantáziám, hogy miért hívnak, mindent külön néven. Na mert, ha megyek a törpikéért az oviba, az óvónénik mindig mondják, hogy mi volt a jó, vagy mi nem, vagy épp mi nincs rajta ami kéne. Ezek amúgy olyan melegítő ruhadarabok, amiknek kicsikét eltér a szabásuk, és akkor már rögtön más nevet kapnak. A magyar csak azt mondja rá, hogy sál- vagy sapka-kiegészítő meleg cucc. Az egyik ilyen sálpótlék a kauluri. Mellesleg az a véleményem, hogy azért a ruháknak és a hó tulajdonságainak van a legtöbb elnevezése itt, mert a leghosszabban az országban jelen lévő évszak a tél. Ergo a hóra és az öltözködésre koncentrálnak sokat. És ezzel a sokatmondó, rendkívül fontos kérdésből levont konklúziómmal zárom a ma esti soraimat. =)

 

Szolgálati közlemény!!! Ja és a lejtők, a holnapi szemlélés után kerülnek inkább bemutatásra, mivel a mesélésváltozás jogát fenntartom =)