Roppant rövid, ámde igen szép és tanulságtalan ausztriai kitérő után ismét megérkeztem Helsinkibe. A finn főváros annyival lett érdekesebb, hogy itt van hó. Vagyis lassan csak volt. Mivel megérkeztem, így a meleg levegő is velem jött.

De most röviden Ausztriáról. Gmunden am Traunsee (Salzkammergut) Felső-Ausztria kapujában álló igazán elbűvölő impozáns városka. Van olyan nagy, hogy egy nagyonkis csöppke villamos járjon benne (Bahnhof - Franz Josef Platz und zurück), de van olyan kicsi, hogy a villamos sofőrje a végállomáson visszavigye a szemben lévő cukrászdába az üres kávéscsészéjét. A hegyekkel körül ölelt tó látványa igazán nagyon szép, elvileg síelni is lehetett volna rajta de a köd és az orkán jellegű szélvihar, na meg a tény, hogy a kisfiúra is vigyázni kell valakinek, én nem kápráztattam el az osztrák síközönséget csodálatos és egyben lehengerlő (szó szerint) sítudásommal. (A lavinaveszély nélkülem is éppen elég nagy volt.) Na de a tó közepén lévő sziget-kastélyba azért elmentem. És meglátogattam a császári nyaralóhelyet és kedvenc cukrászdájukat Bad Ischlben. Január 5-én különleges folklórműsorral fűszerezett tortaevészet volt ez. Mert igen a marcipántos-csokis-karamellás édességköltemény fantasztikus volt, és utána az itteni szokásos télűző ceremóniát is láthattam. Ez az úgynevezett Glöcklerlauf: fiatal férfiak fehérbe öltözve fura nagy selyempapírdíszekkel a fejükön és egy tehénkolomppal a hátsójukon futnak körbe pénzt gyűjtve a városon.

Hát viccesek voltak, nem tudom mi ez a hagyomány pontosan, de mókás hangos =)

És tegnapelőtt óta meg újra a finnekhez szegődtem egy rövid időre. Hogy milyenek akkor ha hó van, az majd most elválik...