Teltek, múltak a napok, hát gondoltam most újra írok valami kis szösszenetet. Az időjárás itt olyan mint otthon áprilisban, még aznap sem tudnak biztosat mondani a meteorológusok, hol esik, hol hét ágra süt a nap. Az idő általában úgy telik, ahogy annak lennie kell, mármint délelőtt szabad program, délután kisfiú (aki már kezd meggyógyulni, úgyhogy ez jó). A héten gondoltam csinálok valamit, megnézek ezt azt a városban, mondták, hogy menjek el Suomenlinnára. Ott van egy erőd, nagyon szép, komppal kell menni... Jó kis program. Éppen összeszedtem magam, amikor megjelent Zsolt, és megkérdezte hová megyek. Én mondtam, hogy Suomenlinnára, erre ő, nee, ne menj, azt velem kell megnézned, mert rengeteg mindent kell mondanom a hajóút alatt, hogy mi merre hol meddig hogyan készült, és látható. (Mellesleg ez a hajóút negyed óra, azaz 15 perc =)) Így aztán mivel ő aznap nem ért rá, én elmentem Seurasaarira. Ez egy sziget, ahol finn skanzen van =). Finnország különböző részeiről hoztak mindenféle házakat, van amit csak lemásoltak és fölépítettek, de van hogy az egész vityillót feldarabolták, fölpakolták és elhozták ide, majd itt újra felépítették. A sziget különben azért is érdekes, mert én még ennyi mókust, ilyen közel magamhoz még nem láttam. Ezek 10 centire rohangáltak körülöttem, nagyon aranyosak voltak.

A vasárnap is nagyon vicces volt a múltkor, mert a misén kereszteltek egy kisbabát, akinek a mamája tanzán volt, a papája meg finn. Úgyhogy mise közben szuahéliül énekeltek, és kiabáltak a mama családjából. Egészen félelmetes volt, teljesen más kultúra. Az is aranyos volt, ahogy a pap a mise elején mondta, hogy keresztelő lesz, és egy kisfiút keresztelnek, de a nevét még nem árulhatja el. Tudni illik, Finnországban az a szokás, hogy csak a keresztelés alkalmával derül ki a gyerek neve. Így aztán a mise közepén tudtuk meg, hogy a kisfiút Nathaniel Otto ... nak (a harmadik névre nem emlékszem)hívják. Ehhez jön még minimum egy vezetéknév, ha "mázlija" van akkor akár kettő is. Hát nem irigylem a kis kölköt. 

A másik ami még történik, hogy veszettül írogatom ki a netes finn előkészítő szavait, de olyan hülye szavak vannak, és olyan nehéz őket kiejteni, hogy valami félelmetes. Ráadásul még hat nap és kezdődik a nyelvtanfolyam, ami angolul lesz, és én se angolul se finnül nem beszélek, úgyhogy tele van már most a gatyám. Meg amióta Géza itthon van sokkal kevesebbet beszélek németül, pedig kéne, de ha ő itthon van akkor elég keverve folynak a társalgások magyar, angol, finn, német. Persze ő főleg magyarul és finnül beszél. Így aztán Lies-zel elég keveset beszélek németül amikor együtt eszünk, vagy valami más történik. Általában csak esténként egy kicsit. Tegnap este amikor beszámoltam Lieselotténak a nap eseményeiről, újra kiderült, hogy sehr schrecklich még mindig a német nyelvi tudásom, de kaptam tőle egy kis olvasnivalót a fejlesztéshez =) Így aztán lassan nekiesek és belemélyedek a következőbe: Das fliegnde Klassenzimmer von Erich Kästner.

Tanulok, tanulok főleg a nyelveket minél jobban használni, és nem zavarni az ittenieket=) Na meg néha utánakeresek egy két dolognak a szakdolgozati témámmal kapcsolatban is. azzal kapcsolatban is néha megszáll az ihlet, és egész jó kis ötletkezdemények születnek a fejemben. A képekről csak annyit, hogy valamiért nem megy olyan könnyen a feltöltésük, mint az elsőre tűnt. Bocsi