Némi zenei aláfestés, csak a cím végett =)

A lejtők, amelyekről a legutóbb elfelejtettem megemlékezni. Tehát, ha mindenki maga elé képzeli Helsinkit és környékét, és végiggondolja, hogy mennyi hegy van erre felé, hamar végeredményre jut. Én csak annyit jegyeznék meg, hogy most nemrég tanultam a mászni igét, és amikor azt akartuk mondani, hogy Jákkó (Jaakko) felmászik a hegyre, akkor a tanárnő csak annyit mondott, a finnek nem másznak hegyre, maximum fára.

Szóval a lejtők. Van Helsinkitől nem messze (kb fél óra autóút) egy Talma nevű hely. Itt van egy kivilágított 5 db jojós felvonóval ellátott sípálya. A pálya fenntartóiról csak annyit, hogy az 563472,96 mm összhosszúságú pályáknak a "Talma Glacier (altitude 5500 cm)" nevet adták. (Humor és önbizalom az van. ;D ) Tehát ezen az óriási helyen voltam már háromszor egy órát mínusz 10 és 15 fokos hűvösben síelni. Bár a vendéglátóim - akik minden bizonnyal síléccel a lábukon születtek - kicsinek, vékonynak, soványnak, egyszóval kevésnek tartják, azért az én igényeimnek teljesen megfelel. Ha a pályára lépek, magasan kvalifikált minimum három tagú edzőcsapatom végig bölcs tanácsokkal lát el, megfigyeli, hogy hogyan bukdácsolok lefelé illetve szépséges síelésükről vehetem a mintát. Valóban igaza volt drága édesapámnak, hogy ő volt rég a pálya ördöge, de még most is csinosan alakítja a kanyarokat.

És ha még valaki nem hallotta volna, a pálya ördöge nem lett síversenyző, hanem lett belőle híres hegedűprofesszor. Legalább akkora változás, mint amiről a Cseh Tamás énekel. =)