Nem sok, még annyi sem történt a napokban, mivel mégsem mentem Turkuba, ellenben rengeteget főztem. Így aztán, már szinte semmi nem fér a fagyasztóba, mert tele van: lecsó, bolognai szósz, zöldségkrémleves, krumplipörkölt (alias paprikás krumpli), sült csirke húsos szalonnába csavarva mustáros töltelékkel. Ezek példának okáért, csak úgy mondom, hogy legalább 5 kiló kajáról van szó. Szinte mindent elpakoltam, mert itt az étkezés nem a kellemes családi összejövetelek része, hanem inkább büntetésként van jelen, így aztán nem sokat ettünk, inkább ilyen befőzés jellege volt a dolgoknak. Csak azt sajnálom, hogy nem meggylekvár lett belőle...

Testnevelés:

A másik, amiről meg kell emlékeznem, az a gyerekek testi-lelki fejlesztése. Mert én  a világot felfelé fejlesztém én valamivel. Az egyik kisfiút most tanítgatom sétálni, már tudunk menni úgy, hogy csak az egyik kezét fogom, és egyszer három és egyszer négy lépés egyedül már ment. Ennyit a tesióráról.

Beszédfejlesztés, logopédia:

Továbbra is Bélusról van szó, akivel mostanában versenyt köpködünk, és halandzsázunk, elég jól megértjük egymást. Másrészt az már most biztos, hogy nem lesz raccsolási problémája.
Atilla sem rossz, ővele már a szókincsfejlesztés folyik. Nem csak finn, német, hanem magyar szavakat is gyakorolunk, bár vele főleg a számok mennek, de ez már a következő fejezet.

Matematika, számtan:

Mert a kisfiú már megismeri a kezemről a számokat, bár csak a páratlan számokat mondja hétig, utána változik a sorrend. Szóval a magyar számok a következők: 1(edgy), 3(hámun), 5(üt), 7('ét), 10(tíííz). Németül a zwei és a vier működik, szóval egészen érdekes. Minden esetre közös kezdéssel felváltva szoktunk számolni (szóval a közteseket én mondom (2,4,6,8,9). A másik nagy eredményem, hogy a elkezdtem komolyabb szinten is tölteni belé a tudományt. Tehát a kisfiú bárhol, bármikor megválaszolja, hogy mennyi a sin²α+cos²α. Természetesen "EDDDGY".

Ének-zene:

Van közös énekünk, amit hatszázhuszonhétszer/alkalom, kell elénekelnünk, főleg a játszótéren, általában hintázás közben. Mivel, hogy ez nem más mint a Hinta, palinta. Amit a következő, nem mindennapi előadásmódban láthatják a finn, helsinki őslakosok. Vagyis egy szimpla duettről van szó, a következő szereposztásban: Kezdősoros: Mária, Befejezősoros, aki a pálmát viszi, és learatja a babérokat: Atilla

K:Hin
B:TAAA
K:Palin
B:TAAA
K:Régi Du
B:NAAA
K:Kis kato
B:NAAA
K:Ugorj a Duná
B:BAAA

K, B... kb így.

Rajz és vizuális kultúra:

Igen, rengeteget rajzolunk, és megtanítottam a lelkemnek, hogy hogyan kell szépen fogni a ceruzát, szépen csinálja és nagyon koncentrál, bár a rajzolás mellékhatásait egy picivel jobban értékeli, tehát a rajzoló időnknek több, mint kétharmadát inkább teszi ki a papír összegyűrése és az állandó kedvenc, a ceruzahegyezés. (Ennek alapelve: Egy ceruza soha nem lehet elég hegyes!!! (: )