Ez nem igaz, de az illattal nincs semmi jó kis frappáns szövegem. Meg mellesleg tényleg bűzlik valami: hogyan lehet az - kérdem én - hogy itten a világ északi felén november közepén alig vannak mínuszok?

Amikor ide érkeztem azt mondták készüljek fel, mert itt októberben beköszönt a hideg és csak sírás lesz és fogcsikorgatás, ha nem öltözöm melegen. De már eltelt az október, és lassan a marcangoló marraskuu (november) fele is, és semmi. Hó, fagy sehol, néha van egy kis dér, meg egy kis lehelet az orrom előtt mutatóba...

Viszont ma reggel éreztem a télszagot miközben siettem a metróhoz, mivel lekéstem a buszt. Úgyhogy azt hiszem lassacskán megérkeznek a várva bárt hópihék is.

Addig is van mit énekelnem a Kaláka emlékeimből: "Ne kérdezd, hogy hol a Tél, Decemberre ideér!" - vagy ez az egyik Gryllus lemezről van?

A másik, hogy síléctárszag van,ami fura emlékeket idéz fel bennem bizonyos szlovákiai sítáborok ködös emlékei villannak fel előttem. Büdös, vaxos, hólészagú sílécek állnak a fabódéban... és hideg van. Csak azt nem értem miért érzem ezt, ha nincs hideg? =)

A sílécek egyébként itt különös tiszteletnek örvendezhetnek. Nincs nap mikor ne hallanék róluk. Örvendeznek, és valószínűleg csuklanak is, mivel folyton emlegetik őket. Ez így önmagában nem furcsa. Az már annál inkább, hogy kezdenek életre kelni és mászkálni. Eddig csak a garázs melletti sufniban voltak megtalálhatók, de újabban a ház különböző pontjain bukkannak fel. A legutóbb mikor hazaértem a lépcső alatt volt egy pár, majd eltűnt. Nem is foglalkoztatott mígnem a minap az egyik ágy alatt nem tudtam felporszívózni. Ipiapacs megvagy síléc, most már nem szökhetsz tovább!!! 

Ki tudja talán most hallgat rám. Vagy még sem?